Lidércek
Nathalie 2010.03.04. 17:53
Lidérc-jelentése: rossz szellem
A lidérc (lüdérc, lúdvérc, lederc, lidroc, lidröc stb) az ősi magyar mitológia egyik mitikus lénye, mely a néphagyományban szélesen elterjedt.[1] Valójában több, egymástól bizonyos fokig megkülönböztethető és több esetben területileg is elkülönülő mesebeli lény gyűjtőfogalma, amelyek azonban egy vagy több ismertetőjegyük révén összefüggnek egymással. Hogy eredetük mennyiben volt valaha közös, nem világos. Az elnevezések különbözőek lehetnek, de minden nép folklórja megegyezik abban, bármilyen hasznos is lehet, gonosz természete miatt minél hamarabb meg kell szabadulni tőle.
Charles Cude San Antonió-i temetkezési vállalkozó egy éjszaka az útmenti parkolóban állt a kocsijával, amikor két fénypontot vett észre, amelyek “úgy néztek ki, mint egy kelet-nyugati irányban száguldó autó fényszórói". Abban a pillanatban, ahogy Cude-ba belehasított afelismerés, hogy arrafelé nincs is országút, az egyik fénypont hirtelen éles szögben fölemelkedett.
Néhány pillanat múlva egy fénygömb suhant el Cude kocsija és a mellette álló között, majd eltűnt a sivatag fölött. Cude szerint a fénygömb átmérője húsz-harminc centiméter lehetett, és felülete az űrből készült Föld-fotókat juttatta az eszébe. Mintha egy felhőkbe burkolózó, ragyogó bolygót látott volna.
Az ausztráliai Queensland délnyugati részén, az Isten háta mögötti Bouliánál több mint egy évszázada észlelnek kísérteties fényjelenséget. Egy rég eltűnt posta- és kocsmaépület után a fényeket Min Min fényeknek nevezték el, és a felületes szemlélőt és a szakembert egyaránt zavarba ejtik.
Az egyik első írásos beszámoló 1941 márciusából származik, és egy állattenyésztő tapasztalatát mondja el, aki egy felhős éjszakán Boulia és Warenda állomása között utazott. Este tíz körül, ahogy elhaladt a Min Min vadabb éveire emlékeztető temető mellett, a sírok között különös ragyogást vett észre. A jelenség görögdinnye méretűre nőtt, egy ideig lebegett a sírok fölött, majd elrepült Boulia felé. Az állattenyésztő állítása szerint a fény egészen a városig követte.
Aztán korábbi beszámolók is előkerültek. Henry Lamond Walkabout (Vándorlás) című könyvében fölidézi egy gyerekkori élményét a Min Min fényekről, még 1912-ből. Először azt hitte, automobil közeledik. “Ugyan az autók nem terjedtek el, de azért jó néhány szaladgált belőlük" - írta. Hamarosan kiderült, hogy nem normális fényeket lát. “Ahelyett, hogy a fénygömb kettévált volna, ahogyan autó lámpáihoz illik, egyben maradt. És amúgy is túlságosan magasan mozgott ahhoz, hogy autó legyen. Volt benne valami hátborzongató."
A fény egyre közeledett a lóháton ülő Lamondhoz, majd körülbelül 200 méterre tőle tovasuhant.“Hirtelen elhalványult, és eltűnt. Nem egycsapásra aludt ki, hanem lassan, mint a villanykörte izzószálai."
A Min Min jelenség - akármi is az - azóta is ámulat ba ejti az Ausztráliának ezen a vad részén utazókat.
|