Meghasadt szív (Shadow)
Szívemben feketekendős magány ül,
Búsan elgyötörten hegedül.
Arra gondol mikor ő vérzik,
Azt senki nem érti,
De mindenki érzi.
Senki nem látja,
De mindenki bánja.
De ahelyett hogy beismernék s elhinnék,
Csak hazudnak áltatják maguk tovább.
-Az lehetetlen Ő érezne s létezne?
De nem lehetetlen.
Miért is lenne az?
Hisz ő is csak ember s néha megszakad
-e nehéz súly alatt.
A szívemben a bú felzendül,
S újra hegedül.
De a melankóliás dallamoknak is egyszer vége szakad.
S akkor már mindenki látja s érti,
Mi és hol vérzik.
De akkor már késő lesz segíteni,
A végítélet jött teljesíteni.
|